Az első, hamuval rajzolt mintáktól kezdve, a bőr alá juttatott tinta hatékonyságának felfedeztéig, a tetoválások rendkívül elterjedt kifejezési módszerek voltak különféle törzsi közösségeknél, szerte a világban. Bár a testfestés eleinte pusztán az álcázást szolgálta, az emberek hamar észrevették az ebben rejlő törzsi - és önkifejezési lehetőséget.


Történelem és Jelentések

A törzsi tetoválások legelterjedtebb formái természetesen az egy-egy törzs jelképeit ábrázoló motívumok voltak, melyek alapján könnyedén észrevehető volt ki-ki melyik törzshöz tartozik, ha esetlegesen találkoztak egy másik törzs képviselőivel. Ez a fajta törzsi tetoválás továbbá a törzshöz való tartozás miatti büszkeséget és hűséget is kifejezésre juttatta. Hasonló, de személyesebb jellegű az úgynevezett "családi tetoválás". Ezek többnyire az adott család életét szimbolizáló, a törzsi hitvilág által nemesnek tartott állatokat ábrázoltak, és egy-egy család tagjai viselték. A törzsi tetoválások harmadik legfontosabb kategóriája az olyan csatákra utaló motívum, melyekben a tetoválás viselője személyesen részt vett. Bár Európában a tetoválások csak a nagy földrajzi felfedezések korában váltak újra ismertté, az ősi Európa népei, mint a kelták, éppúgy használtak törzsi tetoválásokat, mint a világ bármely más tájain élő társaik.


A Törzsi Tetoválások Újjászületése

Napjainkban a törzsi tetoválások újjáéledni látszanak, és elterjedtebbek talán még annál is, amennyire saját korukban voltak. Amint a tetoválások az utóbbi évtizedekben meghódították a nyugati világot, az ősi törzsi tetoválás az egyik legkedveltebb motívummá vált - igaz, ma már többnyire pusztán esztétikai szempontok alapján választják a mintát, az ezt eredetileg viselő törzzsel való bármiféle kapcsolat nélkül; továbbá ezek a tetoválások időnként teljesen különböznek az eredeti motívumoktól. A legkedveltebbek talán a természeti erőket ábrázolók, mint a lángok, a tűz, a Nap, vagy nemes és félelmetes állatok, mint a tigris, farkas, sas, és hüllők - azonban bármiféle csoportra való utalás nélkül. A kelta motívumok szintén népszerűek, különösen az ún. kelta csomókkal keretezett nevek. Érdemes megjegyezni, hogy az eredeti törzsi tetoválások csak feketével, vagy körvonalazott mintákként készültek, színeket sosem használtak. A tetoválásra választott leggyakoribb felületek a kar és a vállak, a hát, a mellkas, a boka és a vádli, míg az ősi törzsek tagjai gyakran egész testüket tetoválták, beleértve a fejüket és az arcukat is. A törzsi jellegű tetoválások, csakúgy, mint a tetoválások bármilyen formája, napjaink legnépszerűbb önkifejezési eszközei közé tartoznak, és kétségtelenül azok is maradnak még évtizedekig.